Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anne rejtélye

2010.07.01

                     Anne rejtélye

          

 

 

A tizenhárom éves Grace Shone komótosan kanalazta a zabpelyhet magába,nem kellett sietnie,az iskolának egy hete vége volt,és amig a nagybátyjánál,Thomasnál vendégeskedik,nem történik soha semmi izgalmas.
-Gracie!- no igen,ezt a nevet is csak Thomas szokta használni.
-Jövök! -akarta kiáltani a lány,de mivel tele volt a szája,csak ennyit lehetett érteni belőle:
-Jövp.
Felpattant és kirohant az udvarra.
-Ma kimegyek Poppyval és Bobbal fát vágni,a tied lehet Ali.
-Rendben.Kösz-mosolygott rá Grace és nézte,ahogy a shire által kivontatott szekér a foltos doggal,Bobbal a nyomában kigurul a poros útra
.
Besétált az istállóba,és kivezette az Ali nevezetű lovat.
A nagydarab shire teljes nyugalommal tűrte,hogy a lány kisikálja fekete szőréből a koszt.
-Készen is vagyunk,mit szólsz,öcskös?-simogatta meg Grace a fehér hókát Ali fején.
Gyorsan felszerszámozta,majd felkecmergett a lóra.
Megveregette a nyakát,felszedte a szármértéket és elindult a poros úton,amelyiket Thomas is választotta.
A napjai nem túl eseménydúsan teltek,néha kapta csak meg Alit,mert volt,hogy Thomasnak is kellett.
-Hé,Ali!Gyi!- Grace annyira elmerült gondolataiban,hogy amikor a ló hirtelen ügetésből megállt,Grace a nyakára zuhant.
Akárhogy noszogatta,a ló nem mozult egy tapodtat sem.
Akkor Grace meglátta.
A nyomok egy nagyobb pónitól és egy könnyű kocsitól származhattak.
De hogy lehetnek itt?Az előbb nyomuk sem volt!
És biztos nem Thomastól származnak,mert Poppyt jóhiszeműen sem lehetett aprónak,Thomas szekerét meg kocsinak mondani.
De akkor honnan jöhettek?
Grace visszanézett,de mögötte nemhogy a könnyed póni nyomait,de még Ali nehéz patalenyomatát sem lehetett látni.
Mikor előrefordult,a póni és a kocsi nyomai halványultak,nem voltak olyan mélyek,mint amilyen az előbb volt.
Grace megcsóválta a fejét és elinditotta Alit.
Ali ekkor fürgén megugrott és meg sem állt az út végéig,ami a falut jelentette.
A lány kifújta magát,és elmosolyodott az előtte magasodó szines háztól.
A kertje nem is volt elkeritve,csak egy sor szines virág övezte.
A hangulatos házzal szemben egy szürke,omladozó viskót pillantott meg a lány,melynek ajtaja bedeszkázva pihent.
-Szia.Szép a lovad-szólitotta meg egy fiú,aki a ház kertjében álldogállt.
-Ööö..igen..izé,kösz- Grace annyira elbambult,hogy észre sem vette a fiút eddig a pillanatig.
A fiú elmosolyodott:
-A nevem Nick Meena.Még nem láttalak errefelé.
-Nem is jártam még itt.Thomasnál lakok-bólintott Grace.
-Ismerem.Onnan hozzuk a szénát.
-Ó,akkor tiéd a póni és a kocsi!-örült meg a lány.
-Én nem hajtok kocsit és pónim sincs-rökönyödött meg Nick.
-De..De a nyomok ott vannak.És ide vezetnek!-tiltakozott Grace.
-Az az út meredek lenne egy kocsinak,de lovaglásra igen alkalmas.Szeretsz lovagolni?
Grace csak bólintott.
-Megmutassam a lovaink?Gyere!A nővérem majd vigyáz a lovadra.Sajnos nincs több boxunk-ingatta bocsánatkérően  fejét Nick.
Bólintott és követte a fiút.
Egy nő kilépett a ház elé -biztosan a nővére gondolta Grace.
-Szia.Lucy Meena vagyok-mutatkozott be.
-Grace Shone-fogott kezet vele.
-Add csak oda a szárat,kiviszem a legelőre.
Ismét bólintott és odaadta a szárat.
Ali prüszkölve rázta a fejét.Mikor Grace látta,hogy Lucy megijed,elnevette magát.
-Ne aggódj,csak melege van.Mint ahogy nekem is-nézett körül a ragyogó napsütésben Grace.
-Nos,jössz?-vonta fel a szemöldökét Nick.
Grace szó nélkül követte a fiút.Mikor beléptek az istállóba,két várakozó és egy dühös nyihogás fogadta őket.
-Ő Hamvas-mutatott Nick egy almásderes kancára.
A ló művészi fejét kidugta a boxból és a fiú zsebében cukorka után kutatott.
A következő boxban egy hatalmas fakó állt.Busa fejét lomhán rátette Nick vállára.
-Ő pedig Herceg.
Továbbsétálva egy rácsos boxhoz értek,ami úgy nézett ki,mint egy börtön.Régen bizonyára ménboxként szolgált.
-És ő..Hát,ő Pillangó-nézett a lóra mérgelődve Nick.
Ekkor Grace úgy érezte,eláll a lélegzete.
A ló nyárifekete szőre és kecses csukafeje vonzotta,de mocskos,megnőtt szőre és gubancos sörénye elbizonytalanitotta.
-Ő...ő csodálatos-ámult el és benyúlt a rácsok között megsimogatni a lovat.A ló tűrte a simogatást,sőt még élvezte is.
-Furcsa.Nekem és Lucynak meg sem engedte,hogy hozzáérjünk.Lucyt meg is harapta.
Grace megbabonázva figyelte a lovat.
-Ejha,ez a ló kedvel téged!
Ragyogó szemmel nézett rá a lány.Ekkor Nick kimondta a bűvös szavakat:
-Ha akarod,kipróbálhatod.De vigyázz,engem az első pillanatnál ledobott.Nem tapasztalatlanoknak való.-
Ha Grace nem lett volna ennyire boldog,biztos felhúzta volna magát azon,hogy Nick tapasztalatlan lovasnak tartja.
-Mielőtt kipróbálnád a kebelbarátnődet,le kéne csutakolni.Szerintem neked engedné.Én bevallom,kicsit hanyagoltam.-ezzel egy ápolószeres dobozt tett le a lány lába elé.
-Köszönöm.De ugye átnevezhetem?
-Persze-bólintott Nick.
-Mit szólnál az Álom vagy a Huncut névhez?
-Én az Álomra szavazok-mosolygott rá Nick -a pályán leszek Herceggel.Ha bármire szükséged van,ott megtalálsz.
Grace bólintott és kinyitotta a ládikát.
-Először is megszabadulunk a csomóidtól.Különben is meleged lehet-vett ki egy ollót és elkezdte lenyirni a bolyhos bundát.
Másfél óra múlva Álomra rá sem lehetett ismerni:
A szőre rövid volt,ragyogott és a tapintása olyan volt,mint a selyemé.Sörénye egyenesen és félhosszúan ringott Álom nyakán a ló minden mozdulatára.Apró patái olajosan csillogtak.
-Ejha! Ezt nevezem! Szép munka-Csusszant le Herceg hátáról Nick és elismerően megveregette Grace vállát.
A hatalmas ló mellett Álom csak kis pónivá törpült.
A fiú kihozta Álom szerszámait:
-Pár hete vettem a lovat,olcsó volt,azt hittem,nagy vásárt csináltam...
Grace megmutatta Álomnak a nyerget,majd óvatosan felrakta a hátára.De minden félelme alaptalannak bizonyult,mert Álom nagyszerűen tűrte a nyergelést,a felkantározásnál is készségesen lehajtotta a fejét és hamar bevette a zablát is.
A lány megpaskolta a lovat és felült a hátára.Álom először megriadt és oldalra lépett,de hamar megnyugodott és fürgén szedte apró lábait.Még képzetlen,de tanulni akaró fiatal ló volt.
De az idő hamar elrepült,és Grace csalódottan hagyta abba Álom trenirozását.Gyorsan felszerszámozta Alit és sietett hazafelé.
A fürge Álom után a ringó Ali léptei igen nehézkesnek tűntek.
Mire a falun átkelve a farmjukat övező erdőben járt,a nap rég lenyugodott,a lányt csak a hold hivogató fénye vezette haza.

 

                          ****

Másnap újúlt erővel és kedvvel vágott neki az útnak Ali hátán.Thomas már korán elment birkát terelni a fürgébb Poppyn és úgy látszik,Bobot is vitte magával.
Ali figyelmesen baktatott lefelé az úton a régi kovácsműhelyhez.Ott Lucy már várta.
-Szia,Grace!Nick éppen lovagol a környéken Hamvason,menj csak,Álom már vár!Alit beviheted a legelőre- üdvözölte.
Grace belovagolt a legelőre,ott gyorsan lekapta a szerszámokat Aliról és kicsapta legelni.
Szive már rég Álomnál járt.
Gyorsan felkészitette és belovagolt a pályára.
Az edzés után mindketten izzadtak és fáradtak voltak,de a gyakorlatok beváltak,Álom hajlékonyabb és biztosabb lett.Grace ragyogott örömében.
-Nagyon jól megy,mi?No gyere,megérdemelsz egy kis ebédet!-kiáltott Lucy.
Grace bólintott és gyorsan lemosta a ló lábait és megtörölte az izzadt testét.
Nick is épp hazaérkezett,ő is csatlakozott az ebédhez.
-Milyen ház az itt szemben?A tiétek,ugye?Már ráférne egy renoválás-vetette fel Grace.
Ám az újdonsült barátai reakcióját el sem tudta volna képzelni:
Lucy krákogott és a fejét csóválta,Nick pedig halkan megjegyezte,hogy ezt már nem lehet használni.
Grace érezte,hogy tiltott témát vetett fel,ezért nem feszegette a dolgot.
Este,mikor hazafelé lépkedett Ali mellett,újra megpillantotta.
A nyomok halványabbak voltak,mint tegnap,pár lépés után pedig teljesen el is tűntek.Grace megborzongott és hazáig rohant maga után húzva a lomhán ügető Alit.

                          ****

Másnap reggel váratlan hir fogadta Grace-t:
-Holnap el kéne mennünk Forest Hillből pár órácskára.Nekem egy fontos papirért,Nicknek pedig a versenyruhájáért.Tudnál vigyázni a házra?Csak Slashy Meadow-ba megyünk!
-Pe..Persze!-erőlködött Grace,hogy fel ne kiáltson.Holnap felfedheti az épület titkát!
Kapkodva,remegő kézzel csutakolt,de mikor végre fenn ült Álom hátán,megnyugodott,ellazult és minden porcikájával az edzésre koncentrált.
Edzés után megérdeklődte Nicktől,milyen versenyruháért mennek.
-Két hét múlva lesz egy dijugrató verseny.Gyere el és nézz meg!Addig is,segitenél felkészülni?
-Hát persze!Örömmel!-mosolygott Grace a fiúra.
-Kilovagolok Hamvason,nem akarsz jönni Hercegen?
A lány bólintott,és segitett gyorsan felszerszámozni az emlitett lovakat.
Mikor kilépdeltek a kapun és átkeltek egy forgalmas úton,csodás kép tárult Grace elé:
Hegyek által körülölelt végtelen mezőn voltak,a nap ragyogott és már pár tücsök is játszotta a nótáját.
Ekkor egy fácán elszáguldott előttük és megtörtént a baj:
Herceg megugrott vágtába,de Grace vissza tudta fogni a hatalmas lovat.
De mikor megfordultak,éppen látták,hogy Hamvas felágaskodik,és ahogy Nick leesik a földre és nem mozdul.
Grace orditani akart,de nem jött ki hang a torkán.Összeszedte magát és megfogta Hamvas szárát.
Leugrott a nyeregből és a két lóval Nick Meena felé sietett.
Nick már félig felült,de nyöszörgött.Amikor Grace megpillantotta,rögtön tudta,miért.
A fiú keze olyan lehetetlen szögbe csavarodott,hogy nem is lehet leirni.
-Nagyon fáj,eltört!Bitos eltörött!Itt a mobilod?Gyorsan mentőt!Azonnal,Grace!
A lány előkapta a régimódi modellt,de az azt jelezte,hogy nincs térerő.
Mikor Grace kifejtette a dolgot és felvetette,hogy az orvoshoz lovon a leggyorsabb menni,Nick a fejét rázta.
-Menj,hivj valakit!
-Ugyan,Nick,két lóval nem birok,te nem tudod megfogni egyiket se,és amúgyse találnék ide vissza,na gyere,segitek felszállni,csak lóval tudunk menni!
Nick egy órával később már az orvosnál ült.
Grace-nek haza kellett mennie,de szólt Lucynak,aki rögtön oda is sietett az orvoshoz.
-Még mindig beleegyezel,hogy holnap vigyázz a házra?-kérdezte aggodalmas arccal a csinos nő.
-Persze-erőltetett egy mosolyt az arcára Grace.A két lovat csak kicsapta a legelőre,felszerszámozta Alit és sietett is haza.
Amikor a tanya előtti kis rekettyésen kelt át,megpillantott egy fiatal nőt a bokorban.Éppen gombát szedett és nagyon hasonlitott Lucyra.
-Lu..Lucy?
A nő felegyenesedett és csodás mosollyal az arcán a fejét ingatta:
-Nem drágám,Anne vagyok.Anne Green.Mi a helyzet a kovácsműhelyben?
A kovácsműhely!Honnan tud erről?Épp meg akarta kérdezni,mikor másképp döntött és belevágta a sarkát Ali oldalába.A termetes herélt fürgén vágtázott végig az ösvényen,Grace csak az udvarban hagyta abba a csizmázást.
Szive még mindig dobogott,s remegő kézzel szerszámozta le és törölte le a tajtékot a ló oldaláról.
Honnan tudhat erről?Kutatott utána?Mégis ki ez?Ismernem kéne?-efféle gondolatok közt zuhanyozott le és bújt ágyba.
Azt hitte,a puha párnán és a meleg takaró alatt édes álmok jönnek a szamére,de éjjel fel- felriadt.Olykor Anne követte,olykor pedig a kovácsműhely ajtaja nyikorgott szüntelen.
Végül mély álomtalan álomba merült.

                         ****

Folytatom!Addig is...komizz! :)

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

varázslatos!!:)

(Nóri, 2011.01.20 23:23)

Fantasztikus sztorit írtál,eddig még csak az első részt olvastam el,de folytatni fogom!!!nagyon tetszik:P jó szavakat választasz,bravúros a leírás!!

komii

(Fantasme, 2011.01.06 20:42)

Nagyon jó a sztori,néha kicsit megborzongtam. :)
Folytasd!